Részletek Kemény János Vadpáva c. kisregényéből 2

…Minden átmeneti itt; ahogy a természet vetkezi le magáról a téli gúnyát, ahogy dideregve

reménykedik az újjászületésben s kapkod minden kicsi jel után, ami a tavasz közeledtével biztat. Egy

vízhólyagocska, mely szétpattan, s reácseppenve a martra, nem merevül jégszemmé, valami alig

hallható zümmögés, mely valamely láthatatlan bogárka ébredését jelzi, borsszemnyi gyantaverejték,

ami kibuggyan a fiatal fenyő megsérült héja alól, ezek s ilyenek azok az apró jelenségek, melyek a

végtelen téli hónapoktól elundorodott világot reménységgel éltetik. De bizonyosság csak egy van: a

víz fölé kivirult fűzfaágként behajló Lukrécia! A duzzadó rügyekkel, tarka színekkel,

madárcsicsergéssel érkező, az éltető tavasz. Karja, mint dús venyige fonódik a palló korlátjára. Hímes,

rövid bundáján a minták virítanak, mint idő előtt kinyílt rózsák. Szemének ragyogásában az ég mély

kéksége tükröződik. Hollószín haja bársonyos árnyékokat vet arcának domborulataira. Virágcicomáját

kibontó, szépséges fa ő, a tavasz előhírnöke. Még dúdol is vidáman valami csivitelő dalt, mintha a

madarakat biztatná fészkelésre….

Málnási György

Nevem Málnási György, 1963-ban születtem az erdélyi Szászrégenben. Itt jártam iskolába és itt végeztem el a gépipari szakközépiskolát.1982- ben érettségiztem. Samu Pál biológia és Nagy János földrajz tanáraimnak köszönhetően már gyerekkoromban közel kerültem a természethez, illetve a magas hegyek világához.

Vélemény, hozzászólás?