Őszi, langyos, napsütéses napokon, amikor a parkok, sétányok elnéptelenednek a turisták zajától, kellemes sétákat tehetünk a fákról lehulló avarban. A színes levelek között átszűrődő fények mintha táncra perdülnének a sok ezernyi színárnyalattal, a fák mintha egész évben erre a színpompa-bemutatóra és elbúcsúzásra készültek volna.
Újra itt az ősz!
Erdei sétánk alatt a megszáradt faleveleket az őszi szellő sürgeti zenei zizegésre, hogy a mélykék égboltozaton V alakban elhúzó vadludak méltó búcsúztatásban részesüljenek. A cserjés, bokros réteken megjelennek azok a népiesen „ökörnyál”-nak nevezett fehér fonalak, amelyekből jut a sétáló ember arcába is.
Ilyen séták alkalmával, amikor érezzük az avar fanyar őszi illatát, szinte ellenállhatatlan vonzódást érzünk egy igazi magashegyi túra tervezésére. Hogy ne kelljen nagyon messzire mennünk, induljunk mondjuk a Retyezát Nemzeti Parkba!
Kihasználva azt a néhány őszi hetet, amikor a Kárpátokban beáll a nyugodt időjárás, és napközben nem zavarja meg a túrázást a nyári és téli napokon szinte napi rendszerességgel kialakuló eső, gyönyörködhetünk a Kárpátok vonulatának legmagasabb és leglátványosabb részében
Őszi túránk Erdélyben
Az erdélyi Szimeria városát magunk mögött hagyva hirtelen szemünk elé tűnik a hegység 2500 méteres csúcsaival. A Retyezát páratlansága abból is adódik, hogy megtalálható benne a magashegység minden jellegzetessége: a vad sziklaormok, a gleccserek visszahúzódásakor keletkezett morénák és a völgyekben ékeskedő tengerszemek.
Ha a délutáni órákban megpihenünk e csodálatos harmóniával átitatott tájban, békésen szemlélve a sziklaormok közül meg-megvillanó napsugarakat, ahogy végigsiklanak a tavak víztükrén, méltóságteljesen vonuló zergék csapatait láthatjuk, amint elhaladnak előttünk szomjukat oltani a tavakhoz.
Mint minden magashegységben, a Retyezát magaslatain és völgyeiben is fölhangzik a hűvös őszi alkonyatban a szarvasbikák bőgése. Ha nagyon kitartóak vagyunk, és a szerencse is velünk van, lencsevégre vehetünk egy jól megtermett szarvasbikát, amint az erdő mélyén fújtat, páragomolyagokat lehelve orrából, s erejét és hatalmát fitogtatja ellenfelével szemben.
Ahogy elhagyjuk a kis hegyi falu, Nucsoara szűk utcáit, az utunk tovább folytatódik a hepe-hupás erdei úton. Őszi délután lévén a völgy, amelyen haladunk hűvössé válik, viszont szép látványt nyújtanak a vörösen izzó csúcsok. Mire beesteledik, megérkezünk a Codrin panzióhoz, ahol meleg és tiszta szobák fogadnak bennünket. Az egész napos utazás után jól esik egy meleg zuhany és egy kiadós meleg vacsora helyi ital- és étel-specialitásokkal.
Reggel – azzal az előre elkészített csomaggal, amivel 3 napon át minden szükségünket kielégíthetjük – meredek és kanyargós ösvényen, bővizű patakok mentén elindulunk a pietrelei turistaházak irányába. Itt minden nagyon romantikus, bár igaz, hogy a házak némi felújítást igényelnek.
Egy-egy hosszabb pihenő közben gyönyörködhetünk a langyos napsütésben és a havasi pityerek, fenyő cinkék dalaiban, amit néha elnyom egy-egy fenyőszajkó rikoltozása. A színpompába öltözött lombok fölött monumentálisan emelkednek ki a tájból a Retyezát éles csúcsai. Továbbhaladva magunk mögött hagyjuk a fenyőerdő határát, és elérünk a törpe- és borókafenyő övezetbe. Itt találhatjuk meg az egyik legmagasabban fekvő menedékházat, a Gencianat (Tárnicsot), ahol Lajos bácsi örömmel fogad minket. Hálás hallgatóságának többek között azt is elmesélheti, miként látott meg tavasszal a hóolvadáskor a közelben egy anyamedvét a bocsával. Hát bizony neki a haja az égnek meredt, de a medve család csak tovább ballagott.
Mivel ilyenkor már korán sötétedik, ezen a napon csak a legközelebbi – egy órányi járásra levő – Pietrele tengerszemhez kirándulunk. A tengerszemek a jégkorszak felszínformáló hatásának eredményei. A gleccserek visszahúzódásakor a morénák fölött keletkeztek a hordalék által képzett tófalak. A levegő estére már annyira hűvössé válik, hogy a tó szélén megjelenik egy vékony jégréteg. Nagy örömünkre Lajos bácsi befűtött cserépkályhával vár bennünket. Ha azonban este felhőtlen az ég, mindenképpen menjünk ki, és nézzük meg, amint ezer meg ezer csillag sziporkázik rajta!
Másnap reggel kis hátizsákunkkal elindulunk a gerinc irányába a kék csík jelzés mentén. Kemény kaptatón haladunk fel a Bucura nyeregbe. Itt lenyűgöző látvány tárul elénk, a tengerszemek sokasága, valamint végig látható a főgerinc, illetve tiszta időben a Keleti Kárpátok vonulata. Szinte minden alkalommal találkozhatunk legelésző zerge csapattal is.
Ősz lévén elég hamar sötétedik, éppen ezért időben kell visszaindulnunk, hogy sötétedés előtt újra menedékben legyünk. Egy rövid megálló után a Gentiánánál elkészíthetünk egy meleg ételt konzervekből, és rövidített úton, a Pietrele-turistaházakat kikerülvén, visszaindulunk a panzióba.
Útközben gyönyörködhetünk az őszi lombok alatt lefele rohanó és vízesésektől gazdagított hegyi patakban.
A panzió fényei, illetve az ismerős kutyaugatás örömre deríti a fáradt turistát. Most már biztos lehet benne, hogy perceken belül meleg zuhany és bőséges vacsora várja, miközben a nap gazdag eseményei kapcsán a beszélgetés a tetőfokára hág. Egy jó, pihentető alvás után reggel indulhatunk vissza Budapestre.
Gyere velünk a Retyezátba jövőre is!
Írta és a fotókat készítette: Málnási György