Nyár – Vadpáva – részlet

Az időjárás igen változatos. Napfényes, ragyogó órák változnak hirtelen támadt zivataros időkkel. Egyik pillanatban, mint feldobott pihepárnák, himbálnak az ég tiszta kékségében a fehér bárányfelhők, hogy a másikban füst színű felhőgomolyagok öntsék magukból a sűrű, langy esőt. Máskor pedig, amikor úgy hinnéd, hogy sohasem fognak már kiürülni az ég csatornái, rövidke percek alatt foszlányokra szakadnak szét a felhők, s a nap fényét a fák levelein csücsülő millió meg millió vízcsöppecske a szivárvány gazdag színeiben, ragyogva veri vissza. A patak szeszélyes. Most tiszta, mint az üveg, átlátszó, majd hirtelen elsápad, megsárgul és dagadni kezd, a kövek, amelyeken szökdösve, száraz lábakkal juthattál még az imént át a túlsó partra, víz alá kerülnek, keserűlapik meg „ördögbordák”, amelyeken lepkék s bogarak hintáztak, beejtik fejüket a rohanó habokba, hogy aztán néhány óra múlva a kövek ismét felbukkanjanak az apadó, tisztuló patakból, s a vízparti széles meg bordás levelek tenyerén megint elfoglalhassák helyüket a lepkék meg a bogarak. A pisztrángok is szeszélyesek, akárcsak az időjárás. Sok gondot és bosszúságot okoznak a horgásznak. Van úgy, hogy órákon át próbálkozhatunk a „leghalálosabb” műlegyekkel, a halak reá sem hederítenek, máskor meg minden külső, látható ok nélkül olyan mohó falánksággal kapkodnak minden vacak „csali” után, hogy akár egy horogra tűzött rongydarabkával is horogra csalhatod. Szeszélyesek a halak, akárcsak ez az időszak – amelyben elkésett tavaszi virágok és sietve nyílt nyáriak vegyesen díszlenek a réteken.

(Kemény János: Vadpáva – részlet)

Málnási György

Nevem Málnási György, 1963-ban születtem az erdélyi Szászrégenben. Itt jártam iskolába és itt végeztem el a gépipari szakközépiskolát.1982- ben érettségiztem. Samu Pál biológia és Nagy János földrajz tanáraimnak köszönhetően már gyerekkoromban közel kerültem a természethez, illetve a magas hegyek világához.