Kiránduljon télen is!
A decemberi napokban, amikor a város utcáit a gondterhelt, vásárlási láztól égő, üzletről-üzletre járó, tolongó emberek hadai lepik el, igazi felfrissülést jelent, ha kilátogatunk a természetbe. Érdemes felfedező utat tenni akár a nagyobb parkok, arborétumok, városszéli erdők világában, de ha tehetjük, látogassunk el közeli dombokra, távolabbi hegyekre, hogy megláthassuk a téli tájban is a szépet!
Ilyenkor a téli hónapokban, amikor erdős részeken vezet utunk, azt tapasztaljuk, hogy a vidám, színes madárének eltűnt a fák sűrűjéből. Ha odafigyelünk, akkor azonban a mély csendet – a hó súlyától letörő ágak robaja mellett – megtöri olyan madarak csapatának magok utáni kutatása, amelyek a téli hón
apokban nálunk maradnak.
Külön téli túracél lehet az otthon ügyes kezek által elkészített, és korábbi hónapokban kihelyezett odúk megfigyelése: Van-e lakója az új „háznak”? Madáretetős rövid sétát is tehetünk az erdőben: ilyenkor az ősszel kihelyezett madáretetőt tölthetjük fel friss eledellel, például madárkaláccsal, olajos magvakkal. Fontos, hogy ha elkezdtük az etetést, tavaszig ne hagyjuk abba, mert különben nagyobb kárt okozunk a madaraknak, mintha soha nem gondoskodtunk volna róluk.
Igencsak kuriózumnak számít, ha észrevesszük a fehér mindenségben a színes tollú széncinkéket, kékcinkéket, vagy a fagyöngyökkel tarkított fák ágai között a léprigókat, illetve a károgó varjakat.
Erdélyi téli túrák alatt nem ritka látvány az utak melletti fákon, bokrokban – az éles hangjuk miatt összetéveszthetetlen és szinte ékszereknek látszó – süvöltők és stiglicek (tengelicék) közös étkezése, vagy az északról vendégként érkezett, ékes tollazatáról híres csonttollú. Ha magasabb tájakról lehúzódó keresztcsőrűt is megpillanthatunk, akkor igazán szerencsések voltunk aznap. Patakok mentén megfigyelhetjük a vízirigók mutatványát, ahogy alá-alá buknak, majd újra előjönnek a fagyos vízből.
Télen a Maros forrásától nem messze, ahol a Kelemen havasokat és a Görgényi havasokat kettészeli a hegyi patakok vizétől megduzzadt folyó, nem ritka látvány, amikor a fagyos vízben sulykolóval szapulja tisztára a ruhákat egy-egy helybéli nénike. Látni errefelé a fagy fogságába rekedt öreg vízimalmot, amelynek kerekei a tavaszi szellő és nap sugarait várják, hogy újra elkezdhessék monoton, nyikorgó forgásukat, néha sietve, hogy utolérjék a történelem kerekét. Hallani a völgyekben a fűrésztelepek zakatolását, látni a füstölgő kéményű házak felé igyekvő embereket, akik a folyó fölött himbálódzó függőhidakon araszolnak.
A tél kezdetén inkább a rövidebb utakat ajánlom a nagy és friss hó, illetve a nap rövidsége miatt. Például olyan völgyekben, ahol néha eljár valamilyen nagyobb jármű, fakitermelőgép, munkagép, ami már „letaposta” előttünk a havas utat. Úgy tervezzük meg az útvonalat, hogy a délutáni órákra már visszatérjünk, mert a völgyekre hirtelen szakad rá a sötétség.
A tél második felére, februárra tervezhetünk magashegyi csúcsokra, gerincekre túrákat, mert addigra már a vastag hótakaró jegessé válik, és nem süpped be lépéseink súlya alatt (főleg a reggeli órákban). A kirándulás tervezésekor olyan útvonalakat válasszunk, amelyek téli jelzésekkel is el vannak látva, mert a nyáron látható turistajelzéseket (pl. a köveken elhelyezetteket) a hó befedi. A Kárpátokban szinte mindegyik hegység téli jelzésű.
Nem utolsó sorban a magashegyi túrázó csapat jelezze az útba eső éppen utolsó hegyimentő szolgálatnál az indulási és érkezési időpontot, illetve útvonalat! A rövid beszélgetések során itt is egy sor jó tanácshoz juthatunk, tájékozódhatunk a terepviszonyokról. Nagy hóesés, vagy ónos eső után, amikor a fák ágait vastag hó vagy jég borítja, különös figyelmet fordítsunk a leeső jégre a sérülések elkerülése érdekében!
Ha olyan helyen járunk, ahol kedves, piros arcú bácsik szánnal közlekednek, vagy fát szállítanak, csekély ajándék, vagy némi fizetség ellenében élvezhetjük a suhogó szán és a ló közelségének élményét, ami csak tarkíthatja a tél kínálta örömöket. Este bőséges élménnyel, sok fotóval, kellemesen elfáradva térhetünk haza a meleg otthonba, garantáltan nem kell ringatás sem gyermeknek, sem felnőttnek.
Minden évszakra, de különösen a télre, fontos a jó felszerelés, mert egy rossz lábbeli tönkreteheti a jónak induló napot. Éppen ezért érdemes előre meggyőződnünk arról, hogy a magas szárú cipőnk, bakancsunk nem szorít, jól be van járatva, a bokánkat jól tartja. Ha lehetséges, bőrből készült, faggyúval kezelt, csúszásgátló talppal (pl. Vibram talp) ellátott bakancsot viseljünk! Nem jó a műanyag lábbeli, amibe nagyon beleizzad a láb, mert ha megáll az ember, rövid időn belül fázni fog, és már nem biztos, hogy visszamelegszik – főleg ha egyre fáradtabb emberünk. Szinte elmaradhatatlan a gyapjúból készült vastag zokni, illetve kesztyű, mert ezek vizesen is meleget tartanak. Ahhoz, hogy a magas hóban a hó ne kerüljön bele a bakancsba, ajánlott lábszárvédőt használni.
Fontos, hogy jó minőségű, eső és szél ellen védő kabát legyen nálunk Ha otthon felejtettük az esőkabátot, akkor rögtönözhetünk egy jó erős nylon zsákból, amit egész nap verhet az eső. A hátránya csak az, hogy alatta jobban izzadunk. A felfele menetnél erősen megizzadt pólónkat egy gyors mozdulattal lecserélhetjük még hideg időben is. Ennyi idő alatt nem lehet megfázni, sőt így kerülhetjük el a meghűlést.
Fontos, hogy a hátizsák jól helyezkedjen el a háton, ne legyen „lefolyva”, ne billegjen oldalra, ami meredek terepen veszélyt jelenthet azzal, hogy kibillenthet egyensúlyunkból. A téli túra további fontos kelléke a jó minőségű UV-szűrős napszemüveg. Főleg magasabb hegyekben szükséges, hogy elkerülhessük a hóvakságot. A magas UV-sugárzás okozta leégéseket elkerülhetjük hegymászó felszerelést árusító boltban vásárolt arc- és ajakkrém használatával. Ilyen boltok Budapesten: a Mountex, Tengerszem stb. Ezekben a hegymászó boltokban minden igényt kielégítő felszerelések találhatók, de az se keseredjen el, aki ezek megvásárlását nem engedheti meg magának. Emiatt nem kell lemondania a kellemes túrázás örömeiről. Hiszen Edmund Hillary és társai, akik először mászták meg a Mont Everestet, bizony egyszerű felszereléssel rendelkeztek.
Téli magashegyi túrához fontos, hogy olyan csapattal induljunk, amelyben van legalább egy olyan személy, aki jártas ebben a világban, ismeri az iránytűt, és jól forgatja a turista térképet. Legyünk kimondottan óvatosak nagy köd beálltával, mert ilyenkor a havas részek egybeolvadnak a tájjal, és így későn lehet észrevenni a szakadékot! Soha ne térjünk le a turistaútvonalról, és szükség esetén inkább mondjunk le aznapi utunkról, félretéve minden vakmerőséget!
Egy másik veszélyt jelentenek a bérceken kialakult hónyelvek, hófúvások. Ilyenkor az óvatlan turista a táj szépségét csodálva, kimegy a hónyelv tetejére, ami leszakadhat alatta, és komoly bajba sodorhatja.
Kristálytiszta idő esetén nem ritka – főleg februárban –, hogy Magyarország hegycsúcsairól látni lehet távoli magasabb hegycsúcsokat (pl. a Magas-Tátra tűhegyes csúcsait), vagy Erdélyben a Keleti-Kárpátokból a Déli-Kárpátok csúcsait.
Étkezés szempontjából fontos a napi étrend ésszerű, illetve mennyiségben is megfelelő összeállítása. Ha egynapos téli kirándulásra indulunk, akkor is fontos, hogy ne vigyünk magunkkal több élelmet a fölösleges teher elkerülése miatt. A reggeli, déli órákban könnyű élelmiszereket fogyasszunk, amik gyorsan, könnyen emészthetőek, hiszen a szervezet így is jobban igénybe van véve, ezért a gyomornak szánt plusz energiát spóroljuk meg a túrázás javára. Éppen ezért fogyasszunk gyümölcsöket, magvas ételeket, kekszeket stb. Kerüljük a zsíros, nehéz ételeket, mert még rosszul is lehetünk tőlük! Az izzadás során elvesztett folyadékot pótolni lehet a nálunk lévő termoszban előre elkészített igazi gyümölcsteával, gyümölcslevekkel, vagy kristálytiszta forrásvízzel. Ha úgy érezzük, hogy erőnk fogytán, együnk meg egy egész citromot és utána egy jó szelet csokoládét, majd egy bögre teával öblítsük le! (Hátadra veheted utána a lemaradtakat!)
A délutáni órákban, amikor már a nap hátra lévő részét pihenésre fordítjuk, húsosabb ételeket is fogyaszthatunk. Többnapos túrák közben nagyon jól esnek ilyenkor a gázégővel elkészített tasakos levesek (apukák figyelem, anyukák felmentve a főzésből!), amelyek az energiaveszteségünk nagy részét pótolják. Ezután jöhetnek a darabos ételek. Az alkoholfogyasztást kerüljük, mert a hidegben meleg érzetet kelt, így nem érezzük a hideget, és ezért fennáll a kihűlés veszélye.
Téli hosszú túrákon vigyázzunk arra is, hogy ha a kimerültség miatt le szeretnénk ülni, ne tegyük, mert perceken belül elalszik az ember, és megfagyhat! Ilyenkor a csapat egyetlen tagja se maradjon le, főleg ha közeleg az este!
A nap folyamán a csapat tagjai rövid távolságra elmaradhatnak egymástól, még a gyerekek is, mert a haladási ritmus nem azonos mindenkinél, és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, jobban kifáraszthatjuk egymást. A csoport végét mindenképpen egy felnőtt zárja! A sor végén haladókat néha engedjük előre, hogy pszichésen is felszabaduljanak, ne mindig ők legyenek az utolsók! Főleg kisgyerekek szeretnek „vezetők” lenni.
Jó kirándulást és jó egészséget kívánunk a téli túrához!
Írta és a fotókat készítette: Málnási György