KEMÉNY JÁNOS A FILANTRÓP, EMBERSZERETŐ.

Kemény János szerény természetű volt, aki sohasem nézegette magát saját bőkezűségének tükrében.
Könyveinek, írásainak sorai az emberek, a természet iránti szeretetét elkötelezettségét sugallják. Valószínű életútjának is köszönhető az a tény, hogy ember és ember között különbséget nem tett, legyen szegény vagy gazdag, fiatal vagy öreg, román vagy magyar, vagy más gondolkodású.
Mindenkit segített, amivel csak tehette: anyagiakkal, javakkal, cselekedetekkel.
Számtalan magyar és román családnak adományozott házat, termőföldet. A későbbiekben sem merült feledésbe néhány, ezen jótettek közül. Például Kemény János nagyobbik fia Árpád és családja, jóformán ingyen használhatott nyaralónak egy több hektáros területet, házzal együtt a Galonya-i vadászkastély közvetlen tőszomszédságában: Pascan bácsi hálája jeléül bocsátotta rendelkezésére ezt a „domnul baron” által korábban részére adományozott területet.
A második világháború alatt az európai ellenállási mozgalom egyik valóságos végvárát jelentette Marosvécs. Német internálótáborból idemenekült angol pilótákat bújtattak Marosvécsen, akik innen Jugoszlávián keresztül menekültek tovább, de védelmet, élelmet juttattak a közelben dolgozó zsidó munkaszolgálatosoknak.
Már a harmincas évek kezdetétől a román királyi közigazgatás alatt álló Kolozsváron a zsidó színészek és színházi emberek érezhették az ellenük irányuló egyre gyarapodó megkülönböztető intézkedést.
Kemény János következő sorai összefoglalják a zsidó művészeket akkor ért támadásokat, és azt is hangsúlyozzák, hogy ezeket nem volt könnyű kivédeni:
„A bécsi döntést megelőző két esztendő már felmutatta a kultúra, irodalom és színház területén dolgozó ember számára azt az újabb feladatot, amit vállalnia kell: a zsidóságellenes támadások kivédését. Az irodalom és a színművészet terén érték támadások írói szervezetünket és a színházat is azért, hogy nem tett különbséget zsidó és nem zsidó írók és művészek között, és védelmébe vette őket a könyörtelen és emberellenes támadásokkal szemben.”
A bécsi döntést követően Erdélyben már 1940 őszén a legtöbb zsidó közalkalmazott elvesztette állását. Az állástalan zsidó színészek berlini és budapesti pályatársaik példáját követve zsidó színházat hoztak létre Kolozsvárott Concordia néven. A társulat Kemény János írónak, a Magyar Színház igazgatójának támogatását élvezte. Kemény János báró gondoskodott az újonnan létrejött színház anyagi alapjairól, valamint több zsidó származású színészéről is. A zsidó színházat rendszeresen segítette darabokkal, illetve jelmezekkel és kellékekkel is ellátta. Igazgatóként a Thália Magyar Színháztól kapott fizetésének teljes összegét a zsidó színészeinek segélyezésére fordította. Minden alkalmat kihasznált arra, hogy zsidó munkatársainak és írótársainak helyzetén javítson. Iratokat, kérvényeket írt alá érdekükben, és ahol csak tehette, minden eszközzel dolgozott védelmükben.
Kolozsvárt a német megszállás alatt, anyagi áldozatok árán sikerült Kádár Imrét feleségével és nevelt lányával együtt kiszabadítania a Gestapo kezéből. Több írónak sikerült a zsidótörvények hatálya alól mentesítő iratokat szereznie. Munkatáborba került munkatársak és ismerősök támogatásában is érdemeket szerzett. Többek között Kovács György élelmezését biztosította és megszervezte külföldre menekítését. Magatartásáért egy alkalommal két Gestapo-ügynök a kolozsvári német konzulátusra vitte, ahol megfenyegették „nagynémet”-ellenes viselkedéséért. Kemény János segítőkészségét és az akkori idők jelszavas tömeghangulatával dacoló bátor kiállását Gróf László, Kőmíves Nagy Lajos és dr. Kádár Imre 1945 júniusában tett nyilatkozatai igazolják. A politikai nézetek sem voltak szempontok, amikor embertársai megsegítéséről volt szó. Több baloldali, kenyérnélküli embert segélyezett akár szellemi munkásról, akár dolgozó emberről volt szó. Egy ilyen segélynyújtásnak Kőmíves Nagy Lajos is koronatanúja volt, mivel ő juttatta el Kovács Katona Jenőnek, a közismert kommunista írónak anyagi adományait, aki akkoriban súlyos betegen feküdt a kolozsvári tüdőszanatóriumban, és akit 1940-ben a Gestapó hurcolt el. Kemény János a Thália Magyar Színháznál többek között elő merte adni a kommunista Nagy Istvánnak „Özönvíz” című darabját, amely akkoriban bátor cselekedetnek számított. A Kolozsvári Nemzeti Színháznál megalapította a „segélyalapot” amelyet saját pénzből támogatva tartott fenn, s ebből a reászorulók állandó segítséget kaptak, akár színészről, akár műszaki munkásról volt szó.

Forrás:Kemény család honlapja

Málnási György

Nevem Málnási György, 1963-ban születtem az erdélyi Szászrégenben. Itt jártam iskolába és itt végeztem el a gépipari szakközépiskolát.1982- ben érettségiztem. Samu Pál biológia és Nagy János földrajz tanáraimnak köszönhetően már gyerekkoromban közel kerültem a természethez, illetve a magas hegyek világához.