A program: kirándulunk a Gyilkos – tóhoz. Átlépdeltünk (meg vissza) egy függőhídon a Maros fölött a 15-ös út 144 és145 km-e között. A Gyergyói medence -a krumpli hazája Kemény Zsigmond: Rajongók. c. regénye a szombatosokról szól – itt sokan vannak. Maroshévíz – Toplica hévizes város. Gyergyóditró kéttornyú székely temploma már Hargita megyében van. Balra a Gyergyói havasok, jobbra az úttól a Csíki havasok vannak. Csíkszereda…Szárhegyen a Lázár kastélyt lefotóztuk. Gyergyószentmiklóson fagyiztunk, pénzt váltottunk. Márton Áron székelyudvarhelyi pap szobránál a Hűség fáját lefotóztuk. Gyuritól kaptunk erdélyi csokit is. Pongrác-tetőre megyünk, a felfelé kapaszkodó út ezernyi kanyarral egyre nagyobb távlatokat nyit meg előttünk. Meredek hegyoldalak, párás völgyek, és mindenfelé szálegyenes fenyők. A legtöbbjük 20-30 m-es. A parkolóban óriási medveölő kutyák kunyeráltak jó falatokat. A pásztorok is előkerültek, mondták, hogy jó nagy medvével találkoztak tegnap.
Pongrác-tetőn sétáltunk, kb. 1100 m magasan, szedtünk borókabogyót, mezítláb sétáltunk a fűben, voltak csengő, kolompos marhák a hegyoldalban, és volt sok marhalégy is. A tehenek itt is nagy, száradozó emlékeket hagytak jártukban-keltükben. Már egészen befogadta az orrunk az erőteljes élményeket! Lefotóztuk a völgyeket. Nagyhagymás a hegycsoport neve, ahol a Maros ered. A Békás-szoroson végighajtottunk, ez itt az átjáró Moldovába. Megnéztük a vásárt, a 300 m-es sziklafalakat, aztán visszahajtottunk a tóhoz.
A Békás-patak útját zárta el egy földrengés az 1800-as években, a víz felgyűlt, ebből lett a Gyilkos-tó. A parton kürtős-kalácsot ettünk, dinnyét, aztán csónakáztunk a fenyőtörzsek között, fölött. Gyuri volt az evezős, beszippantottuk az erdő fűszeres illatait a mélység fölött. Estére Viktor gulyást főzött borjúból…
Jó és szép ez az erdélyi út már eddig is! Nincs gondunk semmire, Gyuri az utolsó korty vízig mindenről gondoskodik.
Már későre jár, mire lefekszünk.