Kemény János szerény természetű volt, aki sohasem nézegette magát saját bőkezűségének tükrében.
Könyveinek, írásainak sorai az emberek, a természet iránti szeretetét elkötelezettségét sugallják. Valószínű életútjának is köszönhető az a tény, hogy ember és ember között különbséget nem tett, legyen szegény vagy gazdag, fiatal vagy öreg, román vagy magyar, vagy más gondolkodású.
Mindenkit segített, amivel csak tehette: anyagiakkal, javakkal, cselekedetekkel. (tovább…)