Tavasszal az ébredő, megújuló természet csodáinak felfedezésére hívunk minden kedves érdeklődőt! Felüdítő élményben lesz részünk, mellyel gyermekeinket is megajándékozhatjuk. Túra ajánlatunk Erdély magas hegyeibe invitálja a túrázni vágyókat.

madárka
Madárka

Ébredő természet

A február végi, március eleji hideg reggeleket már megtörik a nap langyosan simogató sugarai. A nap korongja immár nem csak egy kevés időre a láthatár fölé kisétálva érinti az égboltozat alsó peremét, – hogy utána újra átadja az uralmat a fagyos téli éjszakának, – hanem már följebb kúszik az ég közepe felé. Bizony ennek jótékony hatása van a természetre. Valahogy már a levegőben vibrál a megújulásnak a reménysége, érezni a párolgó, friss föld szagát. Szívet melengető érzés, ha a télutóban rövid sétát teszünk akár egy közeli erdőben.

Gyerekek egy hangyabolynál

A lombhullató erdőkben megindul a bogárvilág mozgolódása. A gyerekeket jókedvre deríti, ha találnak egy még elgémberedett hétpettyes katicabogarat, vagy egy napon sütkérező bodobács-közösséget, amivel aztán „elbogarásznak”. Az első lepkék is megjelennek, főleg az araszolólepkék. Utunk során időnként egy terebélyes hangyabollyal is találkozhatunk, és alkalmunk nyílik megfigyelni a hangyák szorgos tavaszi nagytakarítását.

Amikor még minden úgy néz ki, hogy késik a tavasz, hirtelen megpillanthatunk egy mogyoróbokrot frissen kifakadt barkáival pompázva: ekkor ébresztőt fújhatunk lelkünknek, hogy tényleg elmúlt a tél.

A kifakadt mogyoróbarka csalogatja a méheket.

 

A tavaszi első virágok sem akarnak lemaradni a kikelet versenyfutásából. A hóvirág – a csapatkapitány – szinte minden évben hamvas fehérségével jelzi, hogy bizony kedves tél, ezt már komolyan kell venni és arrébb kell állni. Nyomában jön az odvas keltikék tarka-barka sokasága. A nedvesebb helyeket ellepik a rikító sárga mocsári gólyahírek. Tölgyesek, bükkösök mélyén kecses szépségükkel az őszi avart áttörve ékeskednek a kakasmandikók és a kankalinok. Ilyenkor tavasszal a hegyekben sűrűn szemügyre vehetjük a nemesi szépséggel felruházott leánykökörcsint. Hosszan sorolhatnánk még azon virágok sokaságát, amelyektől szebbnél-szebb színekben, formákban pompáznak a megújuló erdők, mezők. Ilyenkor az embernél szinte pavlovi reflexként beindul a késztetés: „szedjük le az otthoni vázába”. De nem érdemes, mert úgyis elhervad, no meg java részük védett növény. Ennél a pontnál a gyerekeket megtaníthatjuk arra, hogy nem tépjük le a virágokat, hanem hagyjuk, hadd virítsanak. Inkább fotóalbumunkat gyarapítsuk szépségük megörökítésével, ami egy közeli fotópályázaton is javunkra válhat, még nyertes fotó is lehet belőle.

A nemesi szépségű kökörcsin

A tavaszi első virágok sem akarnak lemaradni a kikelet versenyfutásából. A hóvirág – a csapatkapitány – szinte minden évben hamvas fehérségével jelzi, hogy bizony kedves tél, ezt már komolyan kell venni és arrébb kell állni. Nyomában jön az odvas keltikék tarka-barka sokasága. A nedvesebb helyeket ellepik a rikító sárga mocsári gólyahírek. Tölgyesek, bükkösök mélyén kecses szépségükkel az őszi avart áttörve ékeskednek a kakasmandikók és a kankalinok. Ilyenkor tavasszal a hegyekben sűrűn szemügyre vehetjük a nemesi szépséggel felruházott leánykökörcsint. Hosszan sorolhatnánk még azon virágok sokaságát, amelyektől szebbnél-szebb színekben, formákban pompáznak a megújuló erdők, mezők. Ilyenkor az embernél szinte pavlovi reflexként beindul a késztetés: „szedjük le az otthoni vázába”. De nem érdemes, mert úgyis elhervad, no meg java részük védett növény. Ennél a pontnál a gyerekeket megtaníthatjuk arra, hogy nem tépjük le a virágokat, hanem hagyjuk, hadd virítsanak. Inkább fotóalbumunkat gyarapítsuk szépségük megörökítésével, ami egy közeli fotópályázaton is javunkra válhat, még nyertes fotó is lehet belőle.

Pillangó a tavaszi réten

 

A madárvilág már a télutóban hangoztatja a küszöbön álló új élet megindulását. A csúszkák csapatokba verődve „csúszkálnak” a fák kérgein, közéjük vegyülve, hangoztatják a tavaszi „nyit-ni-kék”-et a széncinkék. Ott függenek akrobata mutatványok közepette az őszapók is. Fönn a magasban megpillanthatunk egy-egy vijjogó egerészölyvet, amint éppen zsákmány után kutat éles szemével. Az égboltozatot szemlélvén elég gyakran láthatunk visszatérő madárcsapatot V alakban vonulni. Viszontláthatjuk újra a gólyákat, darvakat.

Az őszapó az ágak közt.

Ha tavasz vége felé olyan fenyvesekben haladunk át, ahol éppen erdőkitermelést folytatnak, akkor lehetőségünk nyílik a kidöntött magas fenyőfák friss tobozait összegyűjteni, melyekből – talán kevesen tudják – különleges fenyőszörpöt főzhetünk, ami megfázás esetén elősegíti a légutak mielőbbi kitisztulását.

 


A tobozokat vízzel teli edénybe tesszük, amiben 24-48 óráig hagyjuk állni őket. A levet leszűrjük, literenként 80 dkg-1 kg cukrot adunk hozzá, majd tűzre tesszük. Forrás után levesszük, majd literenként egy fél kávéskanálnyi citromsavval elkeverjük, üvegekbe tesszük.


Tavasz a magas hegyekben

A magas hegyekben – 2000 méter fölött – még április-májusban sem ritka az összefüggő hótakaró. A nappali erős fölmelegedés miatt azonban kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy a lavinaveszélyes helyeket elkerüljük, hiszen a réteges jeges hómezők elindulása rettenetes pusztítást tud végezni. Ezért úgy kell időzítenünk utunkat, hogy a déli órákban ne haladjunk ilyen területeken. Érdemes megkérdezni a hegyi mentőket az esetleges veszélyes zónákról, így időben útvonalat tudunk változtatni. Semmiképpen ne kockáztassunk!

A hegyekben a hó, meg a jég olvadása igencsak megduzzasztja a csermelyeket, patakokat, és ahogy lejjebb-lejjebb folynak, megállíthatatlan erővel és robajjal sietnek a völgyek felé. Éppen ezért a tavaszi túrák alkalmával nem ritka a túraútvonalat átszelő patak. Ha olyan magas a vízállás, hogy a bakancs elmerül, és nem akarunk a nap hátralévő részében vizes cipőben gyalogolni, akkor egy rövid mezítlábas átkelés igazán megéri. Igaz, hogy a víz még hideg, de utána annál inkább felfrissül a fáradt láb.

Sebes folyású hegyi patak

Az alsóbb fekvésű, dombos részeken a tavasz már nagyon érezteti hatását. Az imitt-amott megmaradt hófoltok olyanná alakítják a felszínt, mintha egy hatalmas foltos állatbundát terítettek volna ki fogadásunkra. Ha borókás vagy kúszófenyves borította részeken haladunk, különös figyelmet fordítsunk a helyes irány megtartására, mert ha belekeveredünk a rengetegbe, bizony egy kondigép többórás koptatása kisebb erőfeszítésnek bizonyul, mint kijutni innen, mert ezeken a bokrokon szinte csak úszni lehetne, vagy inkább alattuk négykézláb kúszni. Ha mégis eltévedtünk, akkor próbáljunk visszatérni arra a helyre, ahol a turistajelzést elvétettük.

Ludak köszöntik a jól felszerelt utazót.

A kis erdélyi hegyi falvakban a sáros utak mentén vidám gyereksereg kíván jó napot, hisz itt mindenki mindenkinek köszön, mert ez így tisztességes. A gyermekzsivajt néha tollaikat tisztogató, a napsütést élvező lúdcsapat gágogása váltja föl.
Nagyszerű látvány a magashegyi túrák alkalmával elénk táruló fehér sáfrányok tengere. A hüllők sem maradnak rejtőzve, ezen a téren legyünk figyelmesek. Elég ritka eset, de előfordul, hogy Erdély magas hegyei közt, főleg a délutáni napos oldalakon, az erdei utakon 1-1,5 m hosszú keresztes vipera sütkérezik. Ilyenkor csak kerüljük ki és folytassuk utunkat.

Erdélyben tavasszal sokszor találkozhatunk a friss füves legelőkön hullámzó juhnyájakkal. A meleg napsütésben öröm nézni a bárányok ugrándozó játékát – ha csak a nagyméretű juhászkutyák (medveölő kutyák) meg nem zavarnak. Ha mégis bekerülnénk az efféle „őrző-védők” hatókörébe, álljunk meg egy helyben, botot ne emeljünk a kutyákra, várjuk meg, míg a pásztor odaér, és rendre utasítja őket. Ezután már nyugodtan folytathatjuk utunkat, már nem fognak körbe keríteni bennünket.

A domboldalon hullámzó juhnyáj

A magas hegycsúcsok közelében tájat fürkésző tekintetükkel zerge csapatokat fedezhetünk fel. A meredek szikla szirteken a zerge fiak néha veszélyesnek tűnő, ugrándozó, szökdécselő játékukat folytatják. No, ha felszisszenünk is, ne féltsük őket, ez az ő világuk.

Ha sátrat verünk éjszakára, figyeljünk arra, hogy lehetőleg ne időszakos patak útjába verjük fel, mert – főleg tavasszal – megtörténhet, hogy arra ébredünk, hogy a sátrunk vízággyá változott, amire nem éppen vágyódtunk.

Ha jó a hálózsákunk, ami garantáltan bír legalább 0 Celsius fokot, akkor már a szabad ég alatti alvást is kipróbálhatjuk. Nagyszerű élmény a magas hegyekben a csillagokat nézni, hiszen a levegő tisztasága, illetve a teljes sötétség miatt sokkal élesebbnek és többnek is látszanak. Ha van nálunk egy jobb látcső (20×50), a Holdat is vizsgálhatjuk, a rajta levő hegyekkel, kráterekkel.

Erdélyi túra ajánlatunk: Kelemen havasok (2100 m)

Magyarország hegyeiben a tavasz bármely szakaszában mindenkinek ajánlom a túrázást. Magas hegyi túra azonban a tavasz elején csak tapasztalt túrázóknak ajánlott, mert ilyenkor még szinte téli túrának felel meg.

A Kelemen havasokba utunkat legalább 5 naposra tervezzük.

Útvonal autóval: Budapest – Szolnok – Ártánd – Nagyvárad (Oradea) – Kolozsvár (Cluj Napoca) – Torda (Turda) – Marosvásárhely (Tirgu-Mures) – Szászrégen (Reghin)

Close Menu