Erdélyi út 2. nap
Egy kiadós reggeli után elmentünk hegyet mászni! Igaz, csak egy kis szikla volt a nagy hegyekhez képest, de nekünk ez nem kis próba volt. A „mi” hegyünk 6-700 méteres, de mellette van az Isten széke nevű hegy, amelynek a csúcsa 1380 m magasan van, a Kelemen Kárpátok egyik szép hegye. Gyuri ide szokta felvezetni szamarával, a vállalkozó kedvű turistákat. A szamár viszi a sátrat, és egyéb felszerelést, az élelmet, így a hegymászás már sokkal könnyebb feladat.
Találkoztunk egy nyájjal lefelé menet. A vezetőnk, Gyuri rátalált az elveszettnek hitt szamarára, Dojnára. A juhász mondta, hogy előző este medve támadta meg a nyájat. A kosok körbevették a juhokat: a szarvuk kifelé, a medveölő kutyák pedig harcba szálltak. Mikor a pásztor is megjelent, a kutyák felbátorodtak, és a medve elmenekült. Így mutatott példát a nyáj a harcra…
Lent beleáztattuk a lábunkat a hideg, tiszta Bisztra-patakba. Nagyon jó volt!!!
Délután a kisbusszal felmentünk egy hegyi kiránduló helyre, és a Bisztra pataknál piknikeztünk, pihentünk egy kicsit, grilleztünk és finom erdélyi vörös bort is ittunk.
Viktor sütötte a csirkecombot, kolbászt, húsos szalonnát, mi pedig friss fehér kenyérrel, káposztasalátával, mustárral, jó étvággyal elfogyasztottuk. 🙂
Besétáltunk az erdőbe, megnéztük, honnan jön a víz. A források a sziklákból fakadtak, a lábunk alatt. Nagyon érdekes volt a látvány, még a lábunk alól is folytak kis csermelyek, és ahol csak jártunk, mindenhol források törtek fel! Volt egy kis házikó, ami ténylegesen a vízmű épülete volt, és az alól is forrás csordogált ki! /Sziktikor források – így nevezték Viktorék őket./
Este megnéztük a tehénistállót, ettünk friss erdei áfonyát, akácmézet, csipkelekvárt…