Erdély gyöngyszeme a Retyezát

Az erdélyi Vajdahunyad városát magunk mögött hagyva hirtelen szemünk elé tűnik a hegység 2500 méteres csúcsaival. A Retyezát páratlansága abból is adódik, hogy megtalálható benne a magashegység minden jellegzetessége: a vad sziklaormok, a gleccserek visszahúzódásakor keletkezett morénák és a völgyekben ékeskedő tengerszemek.

Ha a délutáni órákban megpihenünk e csodálatos harmóniával átitatott tájban, békésen szemlélve a sziklaormok közül meg-megvillanó napsugarakat, ahogy végigsiklanak a tavak víztükrén, méltóságteljesen vonuló zergék csapatait láthatjuk, amint elhaladnak előttünk szomjukat oltani a tavakhoz.
Mint minden magashegységben, a Retyezát magaslatain és völgyeiben is fölhangzik a hűvös őszi alkonyatban a szarvasbikák bőgése. Ha nagyon kitartóak vagyunk, és a szerencse is velünk van, lencsevégre vehetünk egy jól megtermett szarvasbikát, amint az erdő mélyén fújtat, páragomolyagokat lehelve orrából, s erejét és hatalmát fitogtatja ellenfelével szemben.

Ahogy elhagyjuk a kis hegyi falu, Nucsoara szűk utcáit, az utunk tovább folytatódik a hepe-hupás erdei úton. Délután lévén a völgy, amelyen haladunk hűvössé válik, viszont szép látványt nyújtanak a vörösen izzó csúcsok.

Egy-egy hosszabb pihenő közben gyönyörködhetünk a langyos napsütésben és a havasi pityerek, fenyő cinkék dalaiban, amit néha elnyom egy-egy fenyőszajkó rikoltozása. A színpompába öltözött lombok fölött monumentálisan emelkednek ki a tájból a Retyezát éles csúcsai. Továbbhaladva magunk mögött hagyjuk a fenyőerdő határát, és elérünk a törpe- és borókafenyő övezetbe. Itt találhatjuk meg az egyik legmagasabban fekvő menedékházat, a Gencianat (Tárnicsot), ahol Petru örömmel és forró gyógynövény teával fogad minket. Sajnos Lajos bácsi aki korábban a menedékház gondnoka volt 2 éve elhunyt. Odaadó munkáját emléktábla őrzi amelyen egy Abraham Lincoln idézet van : „ A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

A levegő estére már annyira hűvössé válik. Nagy örömünkre Petru befűtött cserépkályhával vár bennünket. Ha azonban este felhőtlen az ég, mindenképpen menjünk ki, és nézzük meg, amint ezer meg ezer csillag sziporkázik rajta!

Másnap reggel kis hátizsákunkkal elindulunk a gerinc irányába a kék csík jelzés mentén. Kemény kaptatón haladunk fel a Bucura nyeregbe.

Itt lenyűgöző látvány tárul elénk, a tengerszemek sokasága, valamint végig látható a főgerinc, illetve tiszta időben a Keleti Kárpátok vonulata. A tengerszemek a jégkorszak felszínformáló hatásának eredményei. A gleccserek visszahúzódásakor a morénák fölött keletkeztek a hordalék által képzett tófalak. Szinte minden alkalommal találkozhatunk legelésző zerge csapattal is.

Egy rövid megálló után a Gentiánánál elkészíthetünk egy meleg ételt konzervekből, és rövidített úton, a Pietrele-turistaházakat kikerülvén, visszaindulunk a panzióba.

Útközben gyönyörködhetünk az  lombok alatt lefele rohanó és vízesésektől gazdagított hegyi patakban.

A panzió fényei, illetve az ismerős kutyaugatás örömre deríti a fáradt turistát. Most már biztos lehet benne, hogy perceken belül meleg zuhany és bőséges vacsora várja, miközben a nap gazdag eseményei kapcsán a beszélgetés a tetőfokára hág bőséges vacsora közben Csernakeresztúron. Egy jó, pihentető alvás után reggel indulhatunk vissza Budapestre.

Gyere velünk a Retyezátba jövőre is!

Málnási György

Nevem Málnási György, 1963-ban születtem az erdélyi Szászrégenben. Itt jártam iskolába és itt végeztem el a gépipari szakközépiskolát.1982- ben érettségiztem. Samu Pál biológia és Nagy János földrajz tanáraimnak köszönhetően már gyerekkoromban közel kerültem a természethez, illetve a magas hegyek világához.
Close Menu